Egy belső, mély, teljes való felé

Szemlélődő programokon kísérték az érdeklődőket Kálmándon, Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, Nagybányán és Kaplonyban, Istentapasztalatuk kiteljesedése felé.

A Szatmári Római Katolikus Püspökség Világiak Irodája szervezett szeptember végén és október elején programokat a szentignáci lelkiség iránt érdeklődők, azt életükre alkalmazni akarók számára. A rendezvények mindegyikének középpontjában a szemlélődés állt: elcsendesedéssel, elmélkedéssel, a gondolatok letisztázásával, -kiüresítésével, majd a krisztusi való felfedezésével, tekintésével, érzékelésével és megélésével. Istent ugyanis szemlélhetjük környezetünkben, a teremtett világban, de ugyanúgy önmagunkban, a cselekedeteinkben, a hétköznapjainkban is. Ehhez azonban fel kell szabadulnunk a minket megkötő gondoktól, gondolatoktól, az elengedéssel együtt pedig meg kell nyílnunk egy bennünk eleve létező, és a világunkban önmagát folyamatosan közlő valóság felé.

Többek között erre igyekeztek rávezetni a résztvevőket szeptember 23-án, Kálmándon, a természetben, a zarándokvasárnap alkalmával; 26-án Nagykárolyban, 28-án Szatmárnémetiben, október 3-án pedig Nagybányán a lelki délutánok alkalmával; míg a rendezvények sorát Kaplonyban zárták, 6-án, szemlélődő imával és meditatív tánccal. A különböző programokon tehát, változatos módszereket alkalmaztak: bibliai szövegrészt olvastak, értettek, majd dolgoztak fel, de képmeditáció, elmélkedő séta, és a beszélgetések is segítettek haladni egy tisztító és felszabadító belső úton melynek céljában maga Isten áll.

A szemlélődő programokat Irene Luster-Haggeney németországi nővér és Kujbus Márta, a Világiak Irodája munkatársa kísérte.